Ha a kisadózó vállalkozással kötött szerződés a tartalma szerint munkaviszonyt leplez, akkor az adóhivatal ellenőrzés keretében - az ellenkező bizonyításáig - vélelmezi, hogy a kisadózó és az üzleti partnere között munkaviszony jött létre és megállapítja a fizetendő adókülönbözetet.

A vélelmet akkor kell megdőltnek tekinteni, ha az alábbi körülmények közül egynél több megvalósul:

Első: a kisadózó a tevékenységet nem kizárólag személyesen végezte vagy végezhette. Ez azt jelenti, hogy ha elvállalok egy munkát, és valamiért nem tudom megcsinálni, akkor nekem kell helyettesről gondoskodni, vagyis arról, hogy valaki azt megcsinálja. Például én egyéni vállalkozóként elvállalom egy cégnek a könyvelését, az adóbevallásainak a benyújtását. Ha valamiért ezt nem tudom személyesen elvégezni, akkor az én feladatom megoldani azt, hogy a munka kész legyen, valaki megcsinálja helyettem, a könyvelés kész legyen, az adóbevallás pedig időben be legyen küldve. Vagy az alkalmazottam, vagy az alvállalkozóm csinálja meg, ezt nekem kell velük megbeszélni. 

Munkahelyen, ha például az alkalmazásban álló könyvelő megbetegszik, akkor betelefonál a főnöknek, hogy nem tud bemenni dolgozni, és részéről nincs további kötelezettség. Nem neki kell gondoskodni arról, hogy a munkája el legyen végezve, hanem a főnök majd megoldja a helyzetet.

Második: a naptári évi bevételének legalább 50 százalékát nem adatszolgáltatásra köteles személytől (a továbbiakban: megrendelő) szerezte. Ez azt jelenti, hogy minél több vevőm van, annál jobb, egy megrendelőtől legfeljebb a bevételem fele származzon. Ha egy megrendelőtől van a bevételem jelentős része, akkor megnézhetik, hogy az nem fizetésszerű bevétel-e nálam.

Harmadik: a megrendelő nem adhatott utasítást a tevékenység végzésének módjára vonatkozóan. A munkavállalónak a jogszerű utasításokat be kell tartani, a vállalkozó viszont nem munkavállaló.  Őt nem lehet utasítani, mert a megrendelő nem a főnöke. Ha vállalkozó vagyok, akkor egyeztetünk arról, hogy az általam elvállalt munka mikorra legyen kész, és nem a főnök utasít arra, hogy azt mikor csináljam meg.

Negyedik: a tevékenység végzésének helye a kisadózó birtokában áll. Lehetőleg a saját irodában, vagy otthon végezzük a tevékenységet. Vannak viszont olyan esetek, amikor a munka jellegéből adódóan ez nem lehetséges. 

Ötödik: a tevékenység végzéséhez szükséges eszközöket és anyagokat nem a megrendelő bocsátotta a kisadózó rendelkezésére. Tehát a saját eszközeimmel, a saját számítógépemen dolgozom, nem céges autóval járok, hanem a sajátommal, nem a cég fizeti az ebédemet, és nem a cég veszi meg nekem a legújabb telefont. 

Hatodik: a tevékenység végzésének rendjét a kisadózó határozza meg. Ez a feltétel arra utal, hogy a vállalkozó saját maga alakítja ki a munkakörülményeit, munkaidejét, vagyis ő dönti el, hogy hol, mikor, mit csinál. Lényeg a végeredmény, hogy az határidőre meglegyen. Mondok erre egy ellenpéldát. Ha én reggel 8-tól délután 4-ig biztonsági őrként dolgozom valahol, erre nem tudnám azt mondani, hogy megfelelek ennek a feltételnek. Nem én döntök abban, hogy mikor dolgozom, hol dolgozom, de még lehet, hogy a rajtam lévő ruhát is a cég adja nekem.

Hetedik: a kisadózó vállalkozás minden kisadózóként bejelentett tagja, illetve a kisadózó egyéni vállalkozó a naptári év egészében azért nem minősül főállású kisadózónak, mert heti 36 órás foglalkoztatással járó munkaviszonyban áll vagy a kisadózó vállalkozáson kívül más vállalkozásban főállású társas vállalkozónak minősül (ideértve a más kisadózó vállalkozásban fennálló főállású kisadózói jogállást is) feltéve, hogy a kisadózó vállalkozás naptári évi bevételének legalább 50 százalékát olyan személytől szerezte, akivel/amellyel a kisadózó a naptári évben nem állt a fent említett jogviszonyok egyikében sem.

Ez jó bonyolult megfogalmazás. Olyasmit jelent, hogy ha én nem főállású katá-s vállalkozó vagyok, akkor máshol dolgozzak nappal, mint este. A bevételemnek legalább a fele olyan partnertől származzon, akivel nem állok vagy álltam munkaviszonyban.